Mióta dolgozol óvónőként, és miért ezt a pályát választottad?
Én pályakezdő óvodapedagógus vagyok, nevelői tevékenységemet itt kezdtem a Bóbitában, a zöld csoportban. Már 18 éves koromban nevelőnőként dolgoztam ott ahol éltem, így mindig pici és picit nagyobb gyerekek vettek körül, nagyon szeretem a gyerekeket és jó érzéssel tölt el csupán a tudat is, hogy hozzájárulhatok a fejlődésükhöz.
Családodról beszélnél pár szót?
Sajnálatos módon nekem nem volt alkalmam a szüleim mellett felnőni, így többnyire engem is óvónők/nevelőnők neveltek.
Mi a legkedvesebb része a gyerekekkel töltött napodban?
A gyerekekkel töltött idők, számomra fontosak. Mindig tanulunk egymástól új dolgokat, örömmel tölt el, ha boldognak/vidámnak látok egy gyermeket, ha pedig éppen sír jó érzéssel tölt el ha megtudom vigasztalni és bizalommal fordul felém és elmondja mi bántja.
Milyen kedves, a gyerekekhez fűződő történeted van?
Mikor még nevelőnő voltam akkor az egyik kislány (aki nevelőotthonban él) megkérdezte tőlem, hogy én kinek vagyok az anyukája és én azt a választ adtam neki,hogy én az a személy vagyok akire akkor is tekinthet anyaként, ha az igazi nincs jelen.
A pedagógiában, gyerekek nevelésében mit tartasz lényegesnek?
Minden gyermek egyedi, más, más tulajdonságokkal és küzdelmekkel. Nagy örömmel tölt el, amikor egy nagyobb gyerek segít a kisebbnek, öröm látni a fejlődésüket, hogy nem ítélkeznek és mindenkit egyaránt elfogadnak. Az ismétlődő szabályok és a napirend fontos a gyerekek számára.
Mivel foglalkozol szabadidődben?
Szabad időmet leginkább
a barátaimmal töltöm, de amikor egyedül vagyok akkor filmezek, vagy csak zenét
hallgatok, nagyon szeretek énekelni( mindig is ének tanár akartam lenni, de
máshogy alakult) szeretek sportolni, bár nem sok lehetőségem van rá.
Mióta dolgozol óvónőként, és miért ezt a pályát választottad?
2016.-ban felkérést kaptam egy ismerősömtől, hogy
segítsek neki egy óvodapedagógusoknak szóló ének-zenei képességfejlesztő
játéktár elkészítésében. Annyira élveztem a közös munkát, hogy mindezt
gyakorlatban is szerettem volna kipróbálni. 2017-től így óvodai csoportoknak
tartottam zeneovit, ami arra inspirált, hogy elvégezzem a főiskolát. 2021.-ben
diplomáztam, de 2020. óta dolgozom a Bóbita óvodában.
Családodról beszélnél pár szót?
1994 óta vagyok együtt a férjemmel, 2001.-ben
házasodtunk össze, amikor megszületett első fiúnk Györk. 2006.-ban született
Bars, majd 2009-ben Zolta fiúnk is. Mindhárom fiamnál küzdöttünk valamilyen
betegséggel, ezért át tudom érezni azon szülők és gyermekek helyzetét, akik az
átlagostól eltérő problémákkal küzdenek. Ismerem a logopédiai kezelések,
műtétek, fogászatok, fejlesztések rögös útját, így talán empatikusabban tudok
ezen családok felé fordulni.
Mi a legkedvesebb része a gyerekekkel töltött napodban?
Minden napnak megvan a maga szépsége. Szeretem, amikor
megérkeznek és mesélnek, hogy mi minden történt velük amióta nem találkoztunk.
Szeretem, amikor a kezünk közül valami szép alkotás kerül ki. Szeretem, amikor
látom, valami olyat adtam nekik, amire rácsodálkozhatnak, elgondolkodhatnak,
vagy csak nagyon élvezték. Szeretem nézni, amikor önfeledten játszanak, amikor
még haza sem akarnak menni, mert jól érezték magukat aznap az óvodában.
Megtisztelő a bizalmuk, megható, hogy gondolnak rám, pl. amikor minden reggel
kapok az ajtóban egy kavicsot. Igazán nincs kedves „része” a napnak. Minden nap
van sok olyan pillanat, ami kedves.
Milyen kedves, a gyerekekhez fűződő történeted van?
Nincs kifejezetten kedvenc történetem. Minden nap
történik valami, ami szívmelengető. Egy ölelés, egy odabújás néha szavak nélkül
is többet jelent, mint bármelyik történet. De a vicces elszólások, a közös
nevetések, vagy amikor „Zsuzsi néniset” játsszanak a gyerekek, amikor mozgás
után azt mondják, ez nagyon jó volt, egy kerti virágcsokor, mind-mind kedves a
szívemnek.
A pedagógiában, gyerekek nevelésében mit tartasz lényegesnek?
A következetességet és az együttműködést,
csapatjátékot. Csak együtt tudunk hatékonyak lenni: kollégák, szülők és
gyermekek.
Mivel foglalkozol szabadidődben?
A családommal vagyok természetesen. De a legkedvesebb
szabadidőtöltésem a zene és a filmnézés. A zene minden érzelemre hat. Ha
szükséges aktivizál, ha kell lenyugtat. A filmeken keresztül pedig érdekes
történeteket, gondolatokat ismerhetek meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése