Sárga csoport




Bemutatkozik
Kovács Judit
óvodapedagógus

Mióta dolgozol óvónőként, és miért ezt a pályát választottad?
Szinte hihetetlen, de 35 éve vagyok óvó néni, és még mindig nagyon élvezem minden pillanatát.
Sosem akartam más lenni, az óvó nénimmel nagyon jó volt a kapcsolatom, sokat segítettem neki a nyári szünetekben, amit szinte mindig volt ovimban töltöttem.
Azt hiszem, mi valójában sosem növünk fel igazán, megmarad a gyermeki tisztaság, ártatlanság, nyitottság, ősbizalom a világ és az emberek felé.

Családodról beszélnél pár szót?
Noha úgymond „egyke” vagyok, nagycsaládban nőttem fel egy több generációs családi házban.
Itt születtem Pesterzsébeten és 46 évig itt is éltem, ez a szülő „falum”.
Van egy 26 éves nagyfiam, aki életemben a legfontosabb, már a saját életét éli. S bár nem élünk együtt, változatlanul Ő a legfontosabb az életemben. Ha Ő boldog én is az vagyok. Másik nagy adomány, hogy mindkét szülőm velünk van még.
Az élet és egy új szerelem más városba, vidékre vezényelt, 7 éve élek Ürömön, onnan „ingázom” minden nap.


Mi a legkedvesebb része a gyerekekkel töltött napodban?
Minden napszaknak meg van egyedi értéke, izgalma. Mégis ha választani kell, akkor a játékidő a legkedvesebb, hiszen ez az elsődleges tevékenysége az óvodás gyermekeknek. Fő feladatom a megfelelő idő, hely, eszköz biztosítása.

Milyen kedves, a gyerekekhez fűződő történeted van?
A történetem „Andrishoz” kötődik, aki a gyönyörűen megépítette várat, ami betöltötte az egész szőnyeget, nagyon sokan dolgoztak rajta, egy mozdulattal döntötte romba. Persze néhányan sírva fakadtak és veszekedni kezdtek vele. Magam is kérdőre vontam, „Miért csináltad ezt Andriska? Mire Ő a legártatlanabb tekintettel, nyugalommal válaszolta: De Judit néni hát földrengés volt! „ Erre nem nagyon lehet mit válaszolni, gyorsan neki láttunk és építettünk egy földrengés biztos várat.

A pedagógiában, gyerekek nevelésében mit tartasz lényegesnek?
Az úgy mond érzelmi nevelést. Nagyon fontosnak tartom, hogy jól érezzék magukat nem csak az oviban, hanem a mindennapi életükben is. Kiegyensúlyozottak, nyitottak, boldog legyenek, akik elfogadják mások közeledését, és maguk kis bátran kezdeményeznek kapcsolatokat. Megtudják osztani az örömeiket és a bánataikat, sikereiket, és a kudarcaikat. Elfogadják és kérik a segítséget, ha arra van szükség és segítenek másoknak, ha arra van szükség. Ezért fontos, hogy minden reggel öleléssel kezdjük és öleléssel fejezzük be az együtt töltött időt.

Mivel foglalkozol szabadidődben?
Mivel kertes házban nőttem fel és most is abban élek, nagyon szeretem a kertet, a növényeket, az azokkal való törődést a környezetem szépítgetését.
Nagyon érdekelnek az emberi kapcsolatok, szívesen olvasok ilyen témájú könyveket, szakirodalmat.

Ha nem óvónő lennél, mi lennél?
Erre a kérdésre a válasz már benne van az előzőben, valószínűleg lakberendező lennék. Nagyon szeretem a saját és másokkal közös terek pl. csoportszoba szépítgetését, a tér hasznos és szép ki és megtöltését. Ha átrendezem a csoportszobát, vagy a lakásomat, és ha barátnőm, azt mondja hát igen ez olyan „kovácsjutkás” akkor tudom, sikerült.

Tudnál ajánlani tevékenységet, játékötletet, amit otthon el lehet készíteni, vagy eljátszani?
Mindennel és mindenhol lehet játszani. A gyerekeknek, ha nem adunk kész játékokat, ám kiteszünk eléjük sok érdekes tárgyat, eszközt, konyhai eszközt, kavicsot, rongyot stb., biztos, hogy kitalálják mi mire való, mit lehet velük játszani.

A lényeg az a bizonyos minőségi idő, a mikor szívünk- lelkünk együtt dobog a gyerekkel, és figyelmünk csak az övé.

Nincsenek megjegyzések: